MQA: veszteséggel tömörített hangformátum, vagy a digitális zene forradalma?

Nemrég fedeztem fel a The absolute sound Észak-Amerikai HIFI magazin idén nyári különszámát, amely az MQA-t népszerűsítő weblapról érhető el.

Mint azt korábban már megírtam az egyik neves ausztrál szakíró John H. Darko is kifejtette véleményét a témában. Cikkének címe: Egy kellemetlen igazság: az MQA jobban szól!

Az MQA-ról először akkor hallottam, amikor az megkapta a Stars of CES díjat (a CES a világ egyik legnagyobb szórakoztató elektronikai kiállítása Las Vegasban) 2015-ben.

Nagyon izgalmasan hangzott az az állítás, miszerint interneten keresztül lehet majd hallgatni egy a CD minőségnél sokkal jobb új hangformátumot, amelyet majd a TIDAL fog sugározni.

Azután Jay Z és művésztársai megvették a TIDAL-t, és habár sikeres teszteken bemutatták, hogy képesek MQA formátumú fájlokat átküldeni a neten, mégsem indult el a formátum terjedése. 

A fórumokon már azt latolgatták, vajon ez is a korábbi ígéretes formátumok sorsára jut majd? (DSD, DVD-Audio). Még ma sem nyilvánvaló, hogy el fog-e terjedni ez a nagy reményű formátum, de az elmúlt év szakcikkei és a Bluesound Node 2-ről MQA formátumban meghallgatott zenék alapján ma már nagyon drukkolok, hogy ez megtörténjen.

Az MQA formátum előnyei:

• Kisméretű hordozó fájlokban (Flac) sugározható a neten (kb. 0,8 - 1,3 Mb/s), bárki egy nem túl acélos internet eléréssel is élvezheti, ha van olyan eszköze, amely dekódolja (a nagy felbontású zenei fájlok bitrátája ennek a 7-szerese, praktikusan nem lehet azokat távzene formájában sugározni!),
• Elképesztően természetes, már már analóg hangzás, egyértelműen a legközelebb áll az analóg zenéhez,
• Ha valaki meg akar venni MQA formátumú albumokat (tőlünk nyugatra ezt már megtehetik a 7 digital, Highresaudio és Onkyo Music zenei letöltő oldalakon, de mi magyarok valahogy ebből kimaradtunk...), akkor sokkal kisebb tárhely kell a tároláshoz, mint egy High-Res zene esetében,
• Az MQA felülről kompatibilis formátum, ami azt jelenti, hogy ha egy olyan eszközön hallgatjuk meg, amelyikbe nincs beépítve MQA dekóder, akkor idézem a cikkírót: "a hang a CD-nél kicsit jobb minőségben fog megszólalni"
• A szakírók szerint az MQA jobban szól, mint az eredeti digitális (!) mesterfelvétel (!!!!), erre a hihetetlen megállapításra majd még visszatérek.

Az MQA-ról szóló elmélkedésemet a the absolute sound szakírójának konklúziójával kezdem:

Az eredeti szöveg egy részének fordítása:

"Ha az MQA a cikkemben említett hangzásbeli előnyöket nem praktikus, nagyon nagyméretű fájlokkal érte volna el, amelyeket csak audiofilek tudnak elérni, nem kis küzdelmek árán, akkor is diadalról számolnék be. De csodálatos módon az MQA ezt a korábban még soha nem tapasztalt hangminőséget a CD-nél kisebb 0.8 - 1,3 Mb/s-os bitrátával éri el. MINDENKI könnyen, hozzáférhet majd ehhez a forrásminőséghez, nem csak az audiofilek. Ez véleményem szerint egy sorsfordító mérföldkő a zenei és hangtechnikai iparban. Továbbá az a tény, hogy a dekóder képes eltávolítani az MQA fálj készítésekor használt A/D átalakító által "hozzáadott" torzításokat, ez egy példa nélküli fejlődés/fejlesztés a hangtechnika történetében.

Én alaposan megvizsgáltam az MQA hangminőségét különös tekintettel arra, hogy az hogyan javít a meglévő technológiákon. Hisz ez a dolga egy tesztelőnek. De egy ilyen analízis nem tud kitérni a zenei kommunikáció elmélyült szintjére, a meghittségre és a kifejezés gazdagságára, amelyet az MQA megvalósít. A zene egyszerűen "jól" szól az MQA formátumban, könnyeden, természetesen, olyan elkötelezettséggel, amely a hagyományos digitális hangot a zene halvány utánzatává teszi. Ez (MQA) sokkal többet közvetít a zeneművészek önkifejezéséből és művészi értékeiből.

Az MQA az én életem legfontosabb hangtechnikai fejlesztése. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy mikor fogják a lemezcégek a katalógusaikat MQA formátumban megjelentetni annak érdekében, hogy a zenehallgatók végre olyan szinten élvezhessék a zenét, ahogy azt az alkotók szerették volna eljuttatni a közönséghez."

A különszám legmeglepőbb cikkének címe:

"Hogyan képes az MQA feljavítani az eredeti mesterfelvétel hangját?"

A cikkről nem szó szerinti fordítást teszek közzé, hanem a lényegét emelem ki, 

mert a szerző néha elveszik a szakmai részletekben.

A cikkíró (Robert Harley) azzal kezdi, hogy internetes fórumozók között komoly ellenségeskedés volt az MQA azon állításával szemben, hogy a technológia jobb hangot képes előállítani, mint az eredeti mester felvétel.

A fórumozók azt állították, hogy ez lehetetlen, sőt odáig merészkedtek, hogy az MQA egy csalás!

"Azok, akik a fotelükből kritizálták az MQA-t valószínűleg nem olvasták a Hangtechnikai Mérnökök Társaságának ide vonatkozó véleményét, és saját maguk még nem hallgatták meg az MQA formátumú zenéket".

Az alapkérdés, hogyan lehetséges az amit az MQA állít? Az eredeti mester felvétel nem a high end szent grálját nyújtja a hallgatóságnak?

Ezután a cikk szerzője azt elemzi mi tekinthető mester felvételnek, és arra jut, hogy az lehet egy mesterszalag, vagy egy eredeti digitális felvétel, amely valóban tökéletes minőségű, de akkor már nem az, ha egy tárolón tároljuk. Egy az eredeti digitális mesterfelvételről készített MQA fájl kiterjedt meta-adatokat tartalmaz, és használja az MQA fájl készítésekor használt analóg-digitális (továbbiakban A/D) átalakító adatait is. Az MQA dekóder eltávolítja azokat a felvételkor a szűrő miatt keletkezett torzításokat, amelyek homályossá teszik a hangzást. Ez az egyik oka, hogy az MQA képes közelebb vinni a hallgatót a digitális mester felvétel elkészítése előtti ponthoz, jobb minőséget előállítva, mint a digitális mester felvétel.

Ezután visszaemlékszik, hogy a legutóbbi CES-en összehasonlított egy 24bit / 88kHz-es eredeti digitális opera mesterfelvételt egy MQA-val. Az eredeti bitrátája 4,23 Mb/s, az MQA felvételé 1,3 Mb/s volt. Az MQA minden szempontból sokkal jobban szólt, a hangszerek megszólalása, a térérzet, a taps valósághűsége, és mindenek előtt a zenei kommunikáció. Az összehasonlító teszteket egy Meridian 808v6 CD játszó/DAC és egy Aurender W 20 hálózati lejátszó segítségével végezte el, CD és TIDAL-ről sugárzott CD minőségű felvételeket összehasonlítva az MQA-val és minden alkalommal, néha jelentős mértékben az MQA fájl szólt szebben. Itt a korrektség érdekében megemlíti, hogy lehet, hogy az MQA fájlt egy másik mesterfelvételről készítették, mint azokat, amelyekkel összehasonlította azt.

Tesztkészülékek:

Aurender W20 szerver, hálózati lejátszó, ára 13 ezer Font

Meridian 808v6 CD játszó/DAC, ára: 22 ezer Font

Ezután elküldött egy DAT "magnó"-val általa készített jazz felvételt, kérve, hogy arról készítsenek egy MQA változatot, megadva a felvételnél használt A/D konverter adatait. Kíváncsi volt az eredményre, mert ezt a felvételt nagyon sokszor hallotta már az elmúlt 28 évben. Az MQA felvétel szerinte sokkal jobban szólt, nagyobb térérzet, levegősség, a hangszerek helyének pontosabb leképezése. Az eredeti laposabban, és sokkal kisebb teret alkotva szólalt meg. Azt állítja, most először szólalt meg a zene úgy, hogy képes volt reprodukálni a zenészek eredeti "szándékait". 

Ezt a megfigyelést igazolta vissza két neves hangmérnök is, akikkel együtt végezték az összehasonlító elemzést. A norvég 2L lemezcég Grammy díjra jelölt hangmérnöke is megerősítette saját Magnificat felvételének MQA változatáról, hogy az nagyszerűen szól, természetesebb hangzást eredményezve.

"Az MQA azon képessége, hogy visszahozza az eredeti hangszínt, teret, dinamikai csúcsokat, az egyes hangszerek elválasztását csodálatra méltó." Már nem is hitt abban, hogy egy 16bit/44 kHz-es felvétel (amely jellemző a 80-as, 90-es évekre) feljavítható.

A kritikusok szerint azok a felvételek, amelyek csak analóg mesterszalagon találhatók meg nem is tekinthetők "nagy felbontású" zenéknek, de a cikkíró szerint ez az állítás nyilvánvalóan hamis.

Az 50-es 60-as években analóg mesterszalagra felvett zenékből készített MQA felvételek véleménye szerint ugyanolyan nagy felbontásúnak tekinthetők, mint a korszerű digitális technológiával készítettek. Példaként  Frank Sinatra With Every Breath I Take című felvételét említi, amely szerinte semmilyen tekintetben sem tekinthető "alacsony felbontásúnak".

Látható tehát, hogy egy eredetileg képtelennek tűnő állításnak nagyon is megvan a műszaki alapja.

Még néhány gondolat a cikkek szerzőjétől:

• 27 év óta hasonlítok össze készülékeket, de az MQA annyival jobb minden más digitális zenei formátumnál, hogy a korábbi tesztjeimben a formátumok, illetve a készülékek közötti különbségek eltörpülnek ahhoz képest, amennyivel az MQA jobban szól minden másnál,
• Az MQA a térérzet terén mutatja a legjelentősebb javulást (színpadkép, mélységérzet, levegős hangzás), továbbá a hangszín, a finom részletek megjelenítése, és a tökéletes tranziensek terén, amelyek felülmúlják még a 192kHz / 24bit nagy felbontású zenék minőségét is,
•  A Reference Recordings Tűzmadár felvételén a szoba falai szinte eltűntek (MQA-ban hallgatva), a tér kitágult, a zenekar hátsó sora lényegesen hátrébbről szólt és a falak helyét a hangversenyterem tág terű akusztikája váltotta fel,
• Az MQA-t hallgatva a hangzásbeli hűség összehasonlíthatatlanul jobb, mint más digitális formátumok esetén, amelyek laposnak és kétdimenziósnak hatnak az MQA 3D térhatása mellett,
• A korábbi digitális formátumok hangzása egy olyan több száz éves festményre emlékeztetett, amely az idők folyamán, mivel nem restaurálták elfeketedett, míg az MQA ennek a képnek a restaurált változata,
• Kiemel három "hangszert", amelyeknek a hangja különösen természetesen, magával ragadóan szólt az MQA felvételen: a zongora, az emberi énekhang és a dobok, elsősorban a cintányérok hangja. Azért ezeket emeli ki, mert a korábbi digitális formátumoknál pont ezek szoktak leggyakrabban elszíneződni.

Nyilvánvalóan látszik, hogy a szerző lelkesedése a szokásosnál jóval nagyobb. Biztosan lesznek olyanok, akik elfogultsággal vádolják majd őt, pedig szerintem csak az történt vele, ami sokáig velem is, hogy nem bízott abban, hogy egyszer valaki kitalál egy olyan technológiát, amellyel a digitális zenék minősége közel olyan élményt nyújthat, mint egy jó minőségű lemezjátszón hallgatva egy hanglemezt. Úgy tűnik az MQA révén mégis létrejött (létrejöhet) ez a váratlan csoda.

Csak a jövő dönti el, hogy az egyre szélesebb körben elismert, sőt ünnepelt technológia képes lesz-e elterjedni. Egy tény, az MQA elterjedésének irányába mutat, hogy nemrég csatlakozott a formátum támogatóihoz a Warner Music Group, amelynek része a Parlophone, amelyhez tartozó művészek közül csak párat említenék meg: Radiohead, Pink Floyd, Edith Piaf, Iron Maiden, David Bowie, Coldplay, Tina Turner, Kate Bush és új kedvencem Gabrielle Aplin.

Állítólag a Warner Music Group-hoz tartozó cégek 2017 közepéig előállítják az eredeti mester felvételek felhasználásával az MQA formátumú fájlokat, és reményeim szerint akár már idén elindulhat a TIDAL, vagy más távzene szolgáltató révén az MQA fájlok sugárzása.

Korrekció: 2017. január 5-én a TIDAL elindította a világ első nagy felbontású (High-Res) távzene szolgáltatását!

Ahogy a fenti képen is látszik a What's new menüpontban jobb oldalon található egy Masters fül, ahonnan elérhető a ma (2017.01.14-én) kb. 800 zenei album (forrás a Roon közösség által naponta frissített táblázat szerint), de nem csak ezek vannak fent MQA formátumban, hanem jóval több, egyes hírek szerint 30 ezer zeneszám. Ha egy művész oldalára belépünk, és azt látjuk, hogy ugyanaz az albumborító kétszer látható, jó esély van rá, hogy az egyik az MQA verzió. Amikor valamelyiket lejátsszuk, akkor a lejátszó jobb alsó sarkában ha HIFI felirat látható, akkor CD minőségben élvezhetjük a felvételt, ha pedig MASTERS feliratot látunk, akkor nagy felbontású zeneként hallgathatjuk meg. pl. a Pink Floyd Division bell albumánál oda is írták, hogy HD 24bit/96 kHz.

Egyenlőre ezt a hangminőséget PC-n, vagy MAC-en, ott is csak az innen letölthető asztali alkalmazással, illetve MQA dekódolási képességekkel rendelkező más eszközökön élvezhetjük. Reméljük hamarosan mobil eszközökön is elérhető lesz a digitális zene eddigi legjobb minőségű változata.

A TIDAL saját asztali alkalmazása szoftveresen dekódolja az MQA technológiával "becsomagolt", de Flac fájlként interneten továbbított zenei fájlokat! Egyenlőre az elérhető maximális felbontás 24bit/96kHz. Amerikai fórumokon már láttam képeket egy Mytek lejátszóról, amint az előlapján kijelezte, hogy a TIDAL Masters szolgáltatás révén sugárzott jel 24bit/384kHz felbontásban élvezhető a lejátszón! A Bluesound Node 2-n már meg tudom hallgatni az eredeti felbontásban az MQA technológiával készített zenéket. Az első benyomásom nagyon kedvező. Digitálisan kódolt zenék meghallgatása során ilyen természetes hangzást, ilyen dinamikát még soha nem hallottam. 

Jó példa erre az alábbi album:

Érdemes meghallgatni, és egy jó fejhallgatóval, vagy otthoni berendezéssel óriási élményben lesz részünk!

Ahogy korábbi bejegyzésemben már említettem jelenleg csak néhány DAC képes dekódolni az MQA formátumot (pl. Meridian, Pioneer, Onkyo, NAD, Bluesound, Mytek), de várhatóan ezek száma idővel jelentősen nőni fog.

Korrekció: az Audioquest 2017. január 5-én bejelentette, hogy még januárban egy firmware frissítés révén MQA képessé teszik a Dragonfly Black és Dragonfly Red USB-s DAC/fejhallgató erősítőiket!