Már 2016-ban nagyon népszerűek voltak az Audioquest Dragonfly Black és Red pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítői, amelyek új szintre emelték a zenei minőséget olyan kisméretű formában, amelynél a legnagyobb veszély, hogy elhagyjuk, mivel olyan kicsi.
Audioquest Dragonfly Black Audioquest Dragonfly Red
30 ezer Ft. 62 ezer Ft.
Amikor a TIDAL 2017 januárjában elindította a Masters szolgáltatását, amely révén először élvezhettük a digitális zenéket nagyfelbontású formátumban távzene formában lesugározva, a fórumokon azt elemezték, hogy vajon milyen készülékekkel élvezhetjük az új minőséget.
Akkor még a legolcsóbb megoldás a Meridian Explorer 2 volt, nem véletlenül, hisz a Meridian tulajdonosa Bob Stuart egyike volt az MQA technológia megalkotóinak. 2017. év elején még elég kevés MQA képes készülék volt a piacon, ezért fogadták sokan nagy lelkesedéssel az Audioquest bejelentését, hogy még január hónap folyamán egy firmware frissítéssel MQA képessé teszik a méltán népszerű szitakötőket.
Mindenki várta a híreket, de eltelt január, február, március, április és semmi nem történt a témában. Végül a Müncheni High End show-hoz kapcsolódva az Audioquest 2017. május 17-én végre megjelentette a várva várt firmware frissítést itt.
Csak a Black és a Red frissíthető és tehető MQA képessé, a korábbi alapmodell és az 1.2 verzió már nem. A frissítés által a szitakötők ún "renderer"-é válnak, A renderer önmagában nem képes teljes MQA dekódolásra, hanem szüksége van egy szoftverre, amely az ún. "mag" (core) kibontásra képes (24bit/88.2, vagy 24bit/96kHz felbontás).
Ami a lényeg, a szitakötők a végére képesek az eredeti stúdió felvétel felbontását előállítani, akár 24bit/384kHz felbontásig.
Az MQA technológiával "becsomagolt" és a TIDAL Masters távzene szolgáltatás keretében Flac formátumban lesugárzott zenei fájlok "kicsomagolásának menete tehát a következő:
1. Szoftveres első kibontás az ún. "mag" minőségig, amelyet jelenleg két program képes
megvalósítani, a TIDAL asztali applikációja (Windows, MAC), és az Audirvana Plus 3 (MAC), a hírek szerint az Amarra a közeljövőben szintén képes lesz az első kibontásra.
2. Audioquest Dragonfly Black és Red DAC/fejhallgató erősítők, amelyek a már elérhető 1.06-os verziószámú firmware frissítést követően képesek a következő kibontásra/helyreállításra, amelynek eredményeképpen az eredeti stúdiófelvétel felbontását élvezhetjük.
A korábbi bejegyzésemben szerepeltettem egy ábrát, amely a több lépcsős kibontást vizuálisan mutatja be. Íme ennek aktualizált változata:
A firmware frissítés bejelentése után élénk diskurzus alakult ki a Computer Audiophile fórumán.
Érdekessé tette ezt az eszmecserét az, hogy a szitakötők atyja, a nemzetközileg elismert digitális zenei guru Gordon Rankin is írt a fórumba. Ő erősítette meg azt is, hogy a TIDAL beállításokban a Streaming menüpontban csak a Use Exclusive Mode opciót kell bejelölni, a Passtrough MQA opciót nem, így:
Ő számolt be arról is, hogy akkor élvezhetjük a legjobb hangminőséget, ha a Black-en, vagy Red-en a szitakötőt lila (purple) színben látjuk. Ami különösen érdekes, az az, hogy a 24bit/96kHz-es maximális felbontással bíró szitakötők hogyan képesek 24bit/384kHz-es felbontás előállítására?
Nos a gyári specifikáció csak az USB csip teljesítményére utal, de mivel a "mag" dekódolása során a programok max. 24bit/96 kHz-es felbontást állítanak elő, amelyet a szitakötők képesek fogadni az USB bemenetükön, ezt követően a szitakötőkbe épített 32 bites ESS DAC csipek már képesek előállítani az eredeti mesterfelvétel felbontását.
"Hétköznapi" példával ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor egy vírus kutató egy kisérleti állatba egy pár milliliternyi vírusanyagot fecskendez, amely később elterjed az egész testében...😉
Az első YouTube-on megjelent MQA képes szitakötő tesztben egy holland szakértő erről is beszél.
Tudjuk jól, hogy a felbontás messze nem minden, a hangminőség javításának csak egy eleme.
Lássuk hát, hogy hogyan szól a az MQA képessé tett Dragonfly Red:
Tesztanyagnak az 1963-ban felvett Duke Ellington Afro Bossa albumot használtam.
Ez a felvétel a bizonyítéka, hogy nem az határozza meg egy hangfelvétel minőségét, hogy analóg mesterszalagra rögzítették, vagy digitális formában, hanem a hangmérnöki munka minősége.
A tesztnél használt eszközök:
Lenovo Yoga 3 Pro notebook Windows 10 operációs rendszerrel,
(nemrég kaptam meg hozzá az újabb, nagyobb méretű fülpárnákat,
amelyekkel még jobban szól, és még jobban kizárja a külvilág zajait)
Már az első benyomásaim nagyon kedvezőek voltak.
A szitakötőm a zenét sokkal természetesebben, levegősebben, térben sokkal jobban megjelenítve reprodukálta. Az eredeti állapotában is jó hangú eszköz a Red, de az új képességével olyan szintre emeli a zenei minőséget, amely ilyen méretű eszköz esetén meglepő, és váratlan.
Összehasonlítottam ugyanezekkel az eszközökkel a TIDAL HIFI minőséget is (16bit/44kHz, 1400 kb/s bitráta) ugyanezzel az albummal, és jól érzékelhető, hogy habár a CD minőségű HIFI távzene is kellemes, hallgatható, de jobban összemossa a hangszereket, a hangszerek hangja kevésbé természetes, a dinamika jóval kisebb, mint a Masters felvétel esetén. A Masters minőségű felvételen (megnéztem a HDtracks oldalán, ott az album 24bit/192kHz-es felbontásban tölthető le, feltételezhető, hogy ez a TIDAL-en elérhető felbontás is) lényegesen jobb a térérzet, a hangszerek hangja sokkal jobban felidézi a valódi koncertélményt, a mély hangok visszaadása sokkal természetesebb.
Amióta több ezer album elérhető a TIDAL Masters-en az audiofil fórumokon állandó téma, hogy érdemes-e MQA képes DAC-ot (digitális analóg átalakítót) vásárolni, vagy a "mag" szintre való kibontás után is élvezhetővé válnak az MQA technológia előnyei egy nem MQA képes, de kiváló minőségű DAC révén?
A témában eddig megjelent egyik legérthetőbb cikk azt állítja, hogy a "mag" szintre történő szoftveres kibontás már az MQA technológia előnyeinek 90%-át magában hordozza.
Nagyon érdekes hozzászólás a témához John H. Darko nemrég megjelent cikke.
Ő egy olyan összeállítással tesztelte az MQA zenéket, amelyben egy MacBook Air-en futó Audirvana Plus 3 szoftver végezte el ez első kibontást a "mag" szintre, majd ehhez csatolt egy Meridian Explorer 2 MQA képes DAC-ot, és végül ehhez egy analóg kábellel egy iFi Micro IDSD Black Label-t, amelyben szintén van DAC, de az nem MQA képes, így annak csak a fejhallgató erősítőjét használta Audioquest NightOwl Carbon és Audeze Sine fejhallgatókkal.
Az ismert szakíró először a HDtracksről letöltött David Bowie 24 bit/192kHz-es felbontású nagy felbontású felvételt hasonlította össze az MQA verzióval, és egyértelműen megállapította, hogy az MQA változat a jobb. Úgy fogalmazott, hogy mind a gitár, mind a dob hangok hihetőbbek az MQA változatban, de a különbség azért nem jelentős. Mindkét zenei reprodukció önmagában élvezhető.
Ami a cikk legérdekesebb megállapítása:
Amikor John kivette az MQA képes Meridian DAC-ot és közvetlenül az iFi Micro iDSD Black Label-t csatlakoztatta a MacBook Airhez, akkor annak ellenére, hogy az utolsó kibontásra már nem került sor, és "csak" a "mag" szintű felbontású zenét hallgathatta, mégis jobban szólt így a rendszer, mint amikor az Explorer 2 is részét képezte. Nyilvánvalóan ennek az lehetett az oka, hogy az iFi készülékben lévő DAC jobb minőségű, mint az Explorer2 DAC-ja.
Ebből következően John H. Darko nagyon érdekes, és a digitális zenék hétköznapi hallgatása szempontjából meghatározó jelentőségű megállapítást tesz:
Amikor egy DAC-ot megvásárolunk válasszuk ki a nekünk legjobban tetsző hangú készüléket, tekintet nélkül arra, hogy MQA képes-e, vagy nem, mert a szoftveres "mag" szintű kibontás után az MQA technológia előnyeinek többsége élvezhetővé válik egy nem MQA képes DAC-al átalakítva a digitális zenéket analóggá. Ez a megállapítás összecseng a korábban említett Computer Audiophile fórumon megjelent cikk állításaival is.
Ez mindenképpen jó hír, hisz jelentősen január óta sem növekedett az MQA képes DAC-ok száma, habár a Müncheni rendezvényen sok új és érdekes bejelentést tettek MQA témában. A Sony Music és a független albumokat megjelentető Merlin is csatlakozott az MQA-val szerződő lemezcégeket tömörítő csoportokhoz, így ma már szinte minden meghatározó lemezcég vállalta, hogy elkészítik albumaik MQA változatát is. Számíthatunk tehát arra, hogy 1-1,5 éven belül jelentős számú album lesz elérhető a TIDAL Mastersen, és korántsem zárhatjuk ki azt, hogy más távzene szolgáltatóknál is.
Szintén új hír az is, hogy olyan jelentős cégek is csatlakoztak az MQA családhoz, mint a Krell, a Mark Levinson, a Lumin, a dCS és a Moon by SIMAUDIO. Mivel ezek a cégek inkább a felső árkategóriába sorolható termékeket állítanak elő, így kijelenthetjük az MQA térhódításához sokkal inkább hozzájárulhatnak az MQA képessé tett, megfizethető árú szitakötők, mint a fenti gyártók kiváló minőségű, de nagyon drága készülékei.
Ahogy John H. Darko is fogalmazott, kissé cikizve a kezdeti MQA szkeptikusokat, akik szerint az új formátum már az elején látványosan fog kimúlni az MQA jövője ma sokkal biztosabb, mint tavaly és úgy tűnik, hogy az új digitális zene térhódítása megállathatatlan.
Egy biztos, időközben meghallgatva a Dragonfly Black-et is megállapítható, hogy ezek a kisméretű audio eszközök digitális zenék esetében korábban nem létező hangminőségre képesek egy ingzsebbe helyezhető méretben.
Mindenkinek ajánlom a kipróbálásukat, aki még nem hallotta meg fog lepődni 😊
Windows 10 notebook - AQ Jitterbug USB szűrő -
AQ Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő - MEZE 99 Classics fejhallgató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése